2019-ben elindítottunk egy sorozatot networkünk tagjaival, amelyben az alábbi kérdéseket tesszük fel neki a magyarországi zsidó kultúrával kapcsolatban. 

1. Mit gondolsz általában a globális és konkrétabban a magyarországi kortárs kultúra kontextusában megjelenő zsidó kulturális programok kínálatról (fesztiválok, programsorozatok, egyedi rendezvények)?
2. Van ezek között olyan, amelyet progresszívnek tartasz? Miért?
3. Szerinted léteznek-e kimondottan zsidó vonatkozásúnak tekinthető kulturális kérdések?
4. Mi teszi őket azzá és kiket kellene megszólítaniuk?
5. Szerinted van-e létjogosultsága a mai magyarországi kulturális életben egy olyan kezdeményezésnek, amely kimondottan a zsidó kultúra kérdéseit tematizálná?
6. Milyen alternatív kulturális formákat látnál szívesen? (pl. residency, lakás-műhely, ösztöndíjrendszer, oktatási projektek, pályázatok, stb) és szerinted hogyan lehetne ezeket működtetni hosszabb távon?
7. Szerinted lehetséges-e olyan kulturális műhelyek létrejöttét kezdeményezni, elősegíteni, amelyek hosszabb távon életképesek és bővülésre alkalmasak. Ha nem, miért, ha igen, hogyan?

Susán Eszter: A másságról való aktuális beszéd nagyon nem jó

ZSK2028: Mit gondolsz általában a globális és konkrétabban a magyarországi kortárs kultúra kontextusában megjelenő zsidó kulturális programok kínálatáról?  

S.E.: Először is azt kell meghatároznunk mit értünk “kortárs kultúra” alatt? Magaskultúra, pop kultúra, művészetek vagy “mindennapi” kultúra. Ezek mindegyike összefügg, de más módon jelenik meg bennük a zsidóság akár magyar akár globális szinten.  A magyar kortárs magaskultúra viszonylatában a zsidóság - első sorban mint társadalom- és szellemtörténeti tényező - azt lehet mondani, hogy megjelenik, igaz, ebben a kontextusban a Holocaust talán a legmeghatározóbb, viszont jobb híján az azt követő kommunista időszak nyelvezetén, vagyis töredékes, tabu miatt kódolt. Mindez a trauma feldolgozatlansága miatt nehéz és sokszor talán nehézkes, de ez mégis kézzel fogható az irodalomban, színházban, képzőművészetben. Ide sorolható mondjuk Nádas Pétertől a Saul fiain át még rengeteg alkotás – a legutóbbi két kedvencem a Hajnali láz c. film, vagy Kelemen Kristóf Megfigyelők c. darabja, amiben ez a téma csak altémaként jelenik meg, de nagyon a helyén van. Vannak olyan programok, ahol ezekkel a művekkel és szerzőikkel találkozunk – de ezeket senki sem nevezné “zsidó kulturális programoknak” – mivel alapvetésük, hogy a magyar kultúra részeiként értelmezik önmagukat. Vagyis eljutottunk a másik kérdésig: melyek a zsidó kulturális programok? Amelyeket zsidó szervezet szervez? Vagy aminek a tematikája a zsidóság?

A pop-kultúrában a magas kultúrától némileg eltérő a helyzet: itt a Yiddishkeit (zsidó folklór) – azaz a zsidó konyha, zsidó viccek, klezmer, stb. uralja a terepet. A zsidó kulturális programok nagy része fókuszál erre a könnyedebb tematikára, legalábbis részben. Míg a magaskultúrában a tartalom kevés emberhez ér el, nehezen feldolgozható, rejtőzködő, és sokszor kérdés, hogy mennyire és miben zsidó, addig a zsidó folklór bemutatása pedig  sokszor giccsbe hajlik, nosztalgikus, melynek kontextusában a zsidóság a kultúrafogyasztó számára egy egzotikum, amihez ő maga csak alkalmanként (pl. ezeken a programokon) tud kapcsolódni, ha tud.

A klezmer zene például egy érdekes "öszvér", hiszen az eredetileg zsidó folklór, de ahogyan ma látjuk - például egy szépen rendezett zsinagógában, az inkább egy komolyzenei koncert értelmezési kerete, ami inkább magas kultúra lenne.

Itt most nem akarom a magas- és a pop kultúrát hierarchizálni, ezek eleve kicsit problematikus fogalmak, és nem alkotnak tiszta kategóriákat. Ízlés és habitus kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban, mint kulturális produktum, a kettő funkciója eléggé eltérő. A funkció annyiban erős meghatározó, hogy ezeknél a programoknál erősen jelen van az, hogy közösségépítés, önreprezentáció, esetleg a kulturális sokféleség bemutatása az, ami egy-egy program hátterében áll. Ha ebből a szempontból nézem, akkor talán jobban érthető, hogy miért a folklór uralkodó, hiszen az az ami szórakoztat, és amihez jókedvvel lehet csatlakozni. Ugyanakkor azzal, hogy ez egy ilyen műviesített keretben jelenik meg ez a kapcsolódás csak a kiultúrafogyasztás mikéntjeként történik - közösségi élményt viszont tud adni.

ZSK2028: Mi az, amit progresszívnek tartasz a kínálatból?

S.E.: Azt hiszem éppen azokat a programokat, amelyek tudnak reflektálni ezekre a problémákra. Az jó, amikor egy program rákérdez ezekre a határokra és tudatában van, hogy ezen a skálán hol helyezkedik el. A pátoszt nem tartom progresszívnek, inkább azt, ami a fősodorral szembe megy, kérdéseket tesz fel, hiányokat jelez, tabukat dönt meg és ezáltal újfajta pradigmát hoz létre.

ZSK2028: Szerinted vannak olyan kulturális kérdések, amelyek kifejezetten zsidó vonatkozásúnak tekinthetők?

S.E.: Szerintem vannak, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a kérdések nem relevánsak nem zsidók számára is. A transzgenerációs trauma a Holokauszt után, az nagy valószínűséggel egy olyan kérdés, ami a zsidókat erősebben érinti ma Magyarországon, például, de ugyanúgy érinti a nem zsidókat is – és így ezeknek a traumáknak a feloldatlansága is. Ugyanez pepitában – a zsidó revival, azaz a zsidó kultúrának az újrateremtése, újraértelmezése az a zsidókat jobban érdekelheti (és nekik lesz hozzá eszköztáruk, hitelességük is), de ezzel a nem zsidó – adott esetben a magyar kultúrát gazdagítják, értelmezik újra – vagy ha nem, akkor a magyar kultúra része hal el.

Mi a MAROM-ban például zsidók és nem zsidók a kezdetektől fogva részt vehetnek, hiszen a cél a zsidó kultúra újraértelmezése zsidóknak és nem zsidók számára egyaránt.

Hogy hogyan lehet ma Magyarországon vallási vagy etnikai kisebbségként létezni ugyanúgy releváns kérdések a zsidók és nem zsidók számára, és ha a magyarság fogalmát ki lehetne tágítani egy közép-európai, multikulturális identitás felé, akkor az más kisebbségek helyzetén is változtatna.

ZSK2028: Van-e létjogosultsága a mai magyar kultúrában egy olyan kezdeményezésnek, amely kifejezetten zsidó kulturális kérdéseket tematizál?

S.E.: Szerintem van, mert jó lenne erről többet és másként beszélni. Persze itt megint felmerül, hogy mi az amit zsidó kulturális kérdéseknek definiálunk ma. Például a kulturális sokszínűség ide tartozik-e? Szerintem igen, vagyis a zsidóság része ennek a nagyobb kérdésnek – és fontos, hogy ezt ne kizárólag a zsidóságot érintő kérdésként fogalmazzuk meg. Ezen a téren mindenesetre nagyon rossz a helyzet, a másságról való aktuális beszéd nagyon nem jó, hogy finoman fogalmazzak. Itt most gondolok egyrészt a kormány évek óta tartó gyűlöletkeltő retorikájára, meg egyáltalán arra, hogy a magyarok hogyan gondolkodnak és hogyan beszélnek ezekről a kérdésekről. De nyilván van egy csomó másik kérdés, amiről jó lenne több átlátható egyeztetés: például hogyan jelenik meg a zsidóság az általános tantervben, stb.

ZSK2028: Milyen alternatív kulturális formákat látnál szívesen? Ezt hogy lehetne hosszútávon működtetni?

S.E.: Mindenképpen alulról jövő módon, kis sejtek formájában, amelyek aztán osztódni tudnak. Nekem tetszik például a lakásgaléria / lakászsinagóga / lakásszínház formátuma, amivel a MAROM-ban régebben sokat kísérleteztünk, de tőlünk függetlenül is látszik, hogy működő dolog. Igaz, a 2015-ben alakult AppArtMan lakásszínház például most megszűnt (ha jól tudom a szomszédok nem tűrték a zajongást...), de a szervezők újragondolták, és ahelyett, hogy egy fix helyen lenne, most majd bárki jelentkezhet ilyen események megrendezésére. Ez nagyon megtetszett, mint ötlet és mint reakció - talán épp azért, mert egy lakás kontextusában az ún. magaskultúra és a mindennapi élet organikusan eggyé tud válni. Engem egyébként is a szabadság ilyen "kis körei" éltetnek, vonzanak leginkább, ezt próbálom meg magam körül is megteremteni, és ennek az erejében hiszek.

Tetszenek az újító digitális platformok is – ilyen volt anno a Judapest.org, pl. amihez hasonlót sajnos azóta se láttunk, pedig érdekes lenne. Szerintem a fesztiválok, táborok, közösségi házak is fontos szerepet töltenek be, mint a kortárs kultúra bemutató és létrehozó helyei, jó lenne ezeket talán a múzeumokhoz és az iskolákhoz, egyetemekhez, közösségi terekhez jobban kötni, ezeket a világokat átjárhatóbbá tenni, hogy hassanak egymásra.

ZSK2028: Egy kulturális műhelyről beszélünk, hogy lehet szerinted egy ilyet megteremteni, és hosszútávon fenntarthatóan működtetni?

S.E.: Szerintem egy ilyen műhely megalkotásánál a legfontosabb, hogy nyitott legyen, tehát ne legyen a zsidó származás feltétel, és ne legyen belterjes. A működtetéshez nem ártana helyi és a nemzetközi alapítványok bevonása, ugyanis a kultúra (is) forrásigényes. Ugyanakkor nagyon tetszik a fiatalabb nemzedék által művelt crowdfunding műfaja is, talán – lévén arról, hogy ez egy globálisan is releváns kérdés - lehet egyéni támogatásokból is. Itt szerintem megintcsak fontos az oktatás és kultúra kapcsolása, és a magaskultúra és popkultúra megfelelő ötvözése, amivel szélesebb réteget lehet bevonni. Jó lenne egy ilyen kezdeményezést Európai szinten is létrehozni, első körben talán egy magazint, vagy egy műhelymunkával egybekötött fesztivált.

(beszélgetőtárs: Schönberger Ádám)