CSS rules to specify families

Projekt név

Jiddis kortárs művészet


Év
2020


Alkotók
Yevgeniy Fiks


Az új jiddis kultúrát a második világháború után, zsidó és nem zsidó művészek és értelmiségiek hozták létre, akik újra felfedezték és megtanulták a jiddis nyelvet, amit aztán főként zenében, színházban és irodalomban alkalmaztak mint médium és/vagy üzenet. Mindez igazán a 1990-es és kétezres évekre érett meg, amikor eljött az identitáspolitika kora. Az új jiddis kultúra avantgárdja posztmodern, hibrid, progresszív, humanista és interszekcionális. Korábban tabunak számító témák is helyet kaptak az új jiddis kultúrában, mint például a gender vagy a szexualitás, ugyanakkor továbbra is fontos maradt a történelmi, szekuláris jiddis kultúra elkötelezettsége az egyenlőség és a társadalmi igazságosság iránt. Ez az átjárhatóság teremtett helyet a heteronormatív kategóriákon túlmutató queer jiddis mozgalomtól kezdve, Anthony Russell afroamerikai és zsidó gyökerekkel bíró munkásságán át egészen a Godot-ra várva című mű jiddis nyelvű változatáig.

A szinte törzsi kultúrákhoz hasonlóan zárt kelet-európai zsidó közösségekkel és hagyományokkal szemben az új jiddis kultúra egy sokkal nyitottabb közeg, amely különböző hátterű, más és más témákkal foglalkozó alkotókat is szívesen lát.

Jiddis kortárs művészet?

Amíg a művészet azon formái, amelyek közvetlenül a nyelvhez kapcsolódnak, mint az irodalom, zene vagy a színház, természetes módon váltak az új jiddis kultúra részévé, addig a jiddis képzőművészet csak most kezd utat törni magának. De mitől lesz a vizuális művészet jiddis kortárs művészet? Olyan kortárs vizuális művészetre gondoljunk, ahol valamilyen formában – szöveg, betűk, beszéd – megjelenik a jiddis nyelv, például egy videó vagy hanginstalláció, esetleg performansz keretében? Milyen formában és mértékben kell jelen lennie a jiddis nyelvnek egy műalkotásban, hogy az a jiddis kortárs művészet részét képezze? Lehet, hogy a jiddis kortárs művészetet sokkal nyitottabb fogalmak mentén kellene meghatározni?

Felteszem, hogy a jiddis kortárs képzőművészethez sorolhatunk bármilyen kortárs festményt, grafikát, installációt, fotót, videót, performanszot, újmédia-művészeti munkát, társadalmi gyakorlatot, amelyet a művész tudatosan az új jiddis kultúra részeként hoz létre. A műben megjelenhet közvetlenül a jiddis nyelv vagy a kelet-európai zsidó kultúra témái, de az alkotás kapcsolódhat ezekhez kevésbé egyértelmű módon is. A jiddis kortárs művészet alkotásaiban felfedezhető a kapcsolat a kelet-európai zsidó közösségek nyelveivel és kultúrájával, ugyanakkor a művek párbeszédet folytatnak más kultúrákkal is.

Az ősi és az interszekcionális között

A jiddis kortárs művészet kérdése számos témát vet fel, mint például a hibriditás, az asszimiláció, az autentikusság, a lényeglátás vagy a kulturális kisajátítás.

A jiddis kortárs művészet visszatükrözi a jiddis kultúra alapvető nyitottságát, amely zsidó és nem zsidó alkotókat és bármilyen témát vagy formát szívesen lát, amely koncepcionálisan, vizuálisan vagy más módon kapcsolatot teremt a jiddis nyelvvel és kultúrával.

A jiddis kortárs művészet társadalmilag előremutató, határokon átívelő, egyszerre világi és vallásos. Egyszerre ősi és interszekcionális, egyszerre hagyományos és befogadó.

A jiddis kortárs művészet világában a kelet-európai zsidó identitás és a etnikumoktól független, emberközpontú értékek egyszerre vannak jelen.

A jiddis kortárs művészetben nincsenek kiváltságai azoknak, akiknek a jiddis az anyanyelve, sem pedig a közösség posztvernakuláris elképzeléseinek: a huszonegyedik századi jiddis kreativitásban mind az anyanyelvi, mind a posztvernakuláris jiddis kritikai szerepet játszhat. Mivel ez a kérdés még nincs lezárva, nyitott a további fejlődés irányába.

A jiddis kortárs művészet az alkotók szabad választásából jön létre.

A jiddis kortárs művészet elkötelezett a sokszínűség mellett, hozzájárul a kultúrák közötti tudás áramlásához világszerte, és huszadik századi univerzalista elveket vall.

A jiddis kortárs művészet magáénak tudja a történelmi kelet-európai askenázi civilizáció folyamatosan változó, átjárható határait.

A jiddis kortárs művészet egyszerre fogadja el és utasítja el az egykori jiddis kultúra iránti nosztalgiát, miközben óvatos és bizakodó a jövővel szemben.

A jiddis kortárs művészet az embert teszi a művészet középpontjába.

A jiddis kultúra jelene

A jiddis kortárs művészet a jelenkori jiddis kultúrát jeleníti meg különböző módokon. E formákat más és más fokon határozza meg a vallásosság, az asszimiláció, az óhazához fűződő kapcsolat és a politikai elkötelezettség.

A jiddis kortárs művészet nem a múlt kulturális hagyományainak feltámasztásáról szól, hanem arról, hogy a jiddis kultúrát új feltételek szerint, korábban nem ismert formában képzeljük el.

Ugyanakkor a jiddis kortárs művészet nem is valamiféle sokkterápia, amely a jiddis kultúrát az erőszakos modernizációra kényszeríti. A jiddis kultúra él, és nem szorul arra, hogy az uralkodó kulturális sztenderdek szerint minősítsék. Nincs szükség arra, hogy jiddis kultúra témáit és eszközeit az uralkodó kultúra elvei mentén határozzák meg.

Ehelyett a jiddis kortárs művészetnek a saját belső logikája szerint kell fejlődnie, hogy a  jiddis kultúra sokrétűségét meg lehessen őrizni.

Nincs szükségünk jiddis absztrakt expresszionizmusra vagy jiddis relációesztétikára. Egyszerűen csak a jiddis kortárs művészet formáira van szükségünk.

E formák egy része már létezik, egy másik része pedig épp kialakulóban van. A kulturális dominanciát elutasítva a jiddis kortárs művészet nyitott minden előremutató helyi és globális kezdeményezésre.

A jiddis kortárs művészet az egyensúlyt keresi az elhivatottság és az egyetemesség között.

A jiddis kortárs művészet folyamatos mozgásban van: elszórtan, de globálisan van jelen.

A jiddis kortárs művészet ábrázoló, modernista, monumentális, efemer, részvételen alapuló, performatív és még sok minden más.

A jiddis kortárs művészet színei élesek, formái kifinomultak, határai pedig még nem körvonalazódtak.

írta Yevgeniy Fiks

fordította Soós Andi 

fotók: Yevgeniy Fiks “Yiddish Cosmos” 2019-es kiállítása, kurátor Maria Veits (a fotókat Oded Comay készítette)