https://marom.hu/2019/07/29/kerdezz-felelek/

ZSK2028: Mit gondolsz általában a globális és konkrétabban a magyarországi kortárs kultúra kontextusában megjelenő zsidó kulturális programok kínálatáról?  

S.E.: Először is azt kell meghatároznunk mit értünk “kortárs kultúra” alatt? Magaskultúra, pop kultúra, művészetek vagy “mindennapi” kultúra. Ezek mindegyike összefügg, de más módon jelenik meg bennük a zsidóság akár magyar akár globális szinten.  A magyar kortárs magaskultúra viszonylatában a zsidóság - első sorban mint társadalom- és szellemtörténeti tényező - azt lehet mondani, hogy megjelenik, igaz, ebben a kontextusban a Holocaust talán a legmeghatározóbb, viszont jobb híján az azt követő kommunista időszak nyelvezetén, vagyis töredékes, tabu miatt kódolt. Mindez a trauma feldolgozatlansága miatt nehéz és sokszor talán nehézkes, de ez mégis kézzel fogható az irodalomban, színházban, képzőművészetben. Ide sorolható mondjuk Nádas Pétertől a Saul fiain át még rengeteg alkotás – a legutóbbi két kedvencem a Hajnali láz c. film, vagy Kelemen Kristóf Megfigyelők c. darabja, amiben ez a téma csak altémaként jelenik meg, de nagyon a helyén van. Vannak olyan programok, ahol ezekkel a művekkel és szerzőikkel találkozunk – de ezeket senki sem nevezné “zsidó kulturális programoknak” – mivel alapvetésük, hogy a magyar kultúra részeiként értelmezik önmagukat. Vagyis eljutottunk a másik kérdésig: melyek a zsidó kulturális programok? Amelyeket zsidó szervezet szervez? Vagy aminek a tematikája a zsidóság?

Esküvő zsidó szertartás szerint - Részlet a Hajnali láz c. filmből Forrás: origo.hu

A pop-kultúrában a magas kultúrától némileg eltérő a helyzet: itt a Yiddishkeit (zsidó folklór) – azaz a zsidó konyha, zsidó viccek, klezmer, stb. uralja a terepet. A zsidó kulturális programok nagy része fókuszál erre a könnyedebb tematikára, legalábbis részben. Míg a magaskultúrában a tartalom kevés emberhez ér el, nehezen feldolgozható, rejtőzködő, és sokszor kérdés, hogy mennyire és miben zsidó, addig a zsidó folklór bemutatása pedig  sokszor giccsbe hajlik, nosztalgikus, melynek kontextusában a zsidóság a kultúrafogyasztó számára egy egzotikum, amihez ő maga csak alkalmanként (pl. ezeken a programokon) tud kapcsolódni, ha tud.

A klezmer zene például egy érdekes "öszvér", hiszen az eredetileg zsidó folklór, de ahogyan ma látjuk - például egy szépen rendezett zsinagógában, az inkább egy komolyzenei koncert értelmezési kerete, ami inkább magas kultúra lenne.

Barcelona Gipsy Balkan Orchestra Forrás: akibic.hu

Itt most nem akarom a magas- és a pop kultúrát hierarchizálni, ezek eleve kicsit problematikus fogalmak, és nem alkotnak tiszta kategóriákat. Ízlés és habitus kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban, mint kulturális produktum, a kettő funkciója eléggé eltérő. A funkció annyiban erős meghatározó, hogy ezeknél a programoknál erősen jelen van az, hogy közösségépítés, önreprezentáció, esetleg a kulturális sokféleség bemutatása az, ami egy-egy program hátterében áll. Ha ebből a szempontból nézem, akkor talán jobban érthető, hogy miért a folklór uralkodó, hiszen az az ami szórakoztat, és amihez jókedvvel lehet csatlakozni. Ugyanakkor azzal, hogy ez egy ilyen műviesített keretben jelenik meg ez a kapcsolódás csak a kiultúrafogyasztás mikéntjeként történik - közösségi élményt viszont tud adni.

ZSK2028: Mi az, amit progresszívnek tartasz a kínálatból?

S.E.: Azt hiszem éppen azokat a programokat, amelyek tudnak reflektálni ezekre a problémákra. Az jó, amikor egy program rákérdez ezekre a határokra és tudatában van, hogy ezen a skálán hol helyezkedik el. A pátoszt nem tartom progresszívnek, inkább azt, ami a fősodorral szembe megy, kérdéseket tesz fel, hiányokat jelez, tabukat dönt meg és ezáltal újfajta pradigmát hoz létre.

ZSK2028: Szerinted vannak olyan kulturális kérdések, amelyek kifejezetten zsidó vonatkozásúnak tekinthetők?

S.E.: Szerintem vannak, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a kérdések nem relevánsak nem zsidók számára is. A transzgenerációs trauma a Holokauszt után, az nagy valószínűséggel egy olyan kérdés, ami a zsidókat erősebben érinti ma Magyarországon, például, de ugyanúgy érinti a nem zsidókat is – és így ezeknek a traumáknak a feloldatlansága is. Ugyanez pepitában – a zsidó revival, azaz a zsidó kultúrának az újrateremtése, újraértelmezése az a zsidókat jobban érdekelheti (és nekik lesz hozzá eszköztáruk, hitelességük is), de ezzel a nem zsidó – adott esetben a magyar kultúrát gazdagítják, értelmezik újra – vagy ha nem, akkor a magyar kultúra része hal el.

Mi a MAROM-ban például zsidók és nem zsidók a kezdetektől fogva részt vehetnek, hiszen a cél a zsidó kultúra újraértelmezése zsidóknak és nem zsidók számára egyaránt.

Hogy hogyan lehet ma Magyarországon vallási vagy etnikai kisebbségként létezni ugyanúgy releváns kérdések a zsidók és nem zsidók számára, és ha a magyarság fogalmát ki lehetne tágítani egy közép-európai, multikulturális identitás felé, akkor az más kisebbségek helyzetén is változtatna.

ZSK2028: Van-e létjogosultsága a mai magyar kultúrában egy olyan kezdeményezésnek, amely kifejezetten zsidó kulturális kérdéseket tematizál?

S.E.: Szerintem van, mert jó lenne erről többet és másként beszélni. Persze itt megint felmerül, hogy mi az amit zsidó kulturális kérdéseknek definiálunk ma. Például a kulturális sokszínűség ide tartozik-e? Szerintem igen, vagyis a zsidóság része ennek a nagyobb kérdésnek – és fontos, hogy ezt ne kizárólag a zsidóságot érintő kérdésként fogalmazzuk meg. Ezen a téren mindenesetre nagyon rossz a helyzet, a másságról való aktuális beszéd nagyon nem jó, hogy finoman fogalmazzak. Itt most gondolok egyrészt a kormány évek óta tartó gyűlöletkeltő retorikájára, meg egyáltalán arra, hogy a magyarok hogyan gondolkodnak és hogyan beszélnek ezekről a kérdésekről. De nyilván van egy csomó másik kérdés, amiről jó lenne több átlátható egyeztetés: például hogyan jelenik meg a zsidóság az általános tantervben, stb.

Auróra Forrás: hvg.hu

ZSK2028: Milyen alternatív kulturális formákat látnál szívesen? Ezt hogy lehetne hosszútávon működtetni?

S.E.: Mindenképpen alulról jövő módon, kis sejtek formájában, amelyek aztán osztódni tudnak. Nekem tetszik például a lakásgaléria / lakászsinagóga / lakásszínház formátuma, amivel a MAROM-ban régebben sokat kísérleteztünk, de tőlünk függetlenül is látszik, hogy működő dolog. Igaz, a 2015-ben alakult AppArtMan lakásszínház például most megszűnt (ha jól tudom a szomszédok nem tűrték a zajongást...), de a szervezők újragondolták, és ahelyett, hogy egy fix helyen lenne, most majd bárki jelentkezhet ilyen események megrendezésére. Ez nagyon megtetszett, mint ötlet és mint reakció - talán épp azért, mert egy lakás kontextusában az ún. magaskultúra és a mindennapi élet organikusan eggyé tud válni. Engem egyébként is a szabadság ilyen "kis körei" éltetnek, vonzanak leginkább, ezt próbálom meg magam körül is megteremteni, és ennek az erejében hiszek.

http://appart.hu/project/lakaszinhaz/

Tetszenek az újító digitális platformok is – ilyen volt anno a Judapest.org, pl. amihez hasonlót sajnos azóta se láttunk, pedig érdekes lenne. Szerintem a fesztiválok, táborok, közösségi házak is fontos szerepet töltenek be, mint a kortárs kultúra bemutató és létrehozó helyei, jó lenne ezeket talán a múzeumokhoz és az iskolákhoz, egyetemekhez, közösségi terekhez jobban kötni, ezeket a világokat átjárhatóbbá tenni, hogy hassanak egymásra.

ZSK2028: Egy kulturális műhelyről beszélünk, hogy lehet szerinted egy ilyet megteremteni, és hosszútávon fenntarthatóan működtetni?

S.E.: Szerintem egy ilyen műhely megalkotásánál a legfontosabb, hogy nyitott legyen, tehát ne legyen a zsidó származás feltétel, és ne legyen belterjes. A működtetéshez nem ártana helyi és a nemzetközi alapítványok bevonása, ugyanis a kultúra (is) forrásigényes. Ugyanakkor nagyon tetszik a fiatalabb nemzedék által művelt crowdfunding műfaja is, talán – lévén arról, hogy ez egy globálisan is releváns kérdés - lehet egyéni támogatásokból is. Itt szerintem megintcsak fontos az oktatás és kultúra kapcsolása, és a magaskultúra és popkultúra megfelelő ötvözése, amivel szélesebb réteget lehet bevonni. Jó lenne egy ilyen kezdeményezést Európai szinten is létrehozni, első körben talán egy magazint, vagy egy műhelymunkával egybekötött fesztivált.

(beszélgetőtárs Schönberger Ádám)