Holnap, azaz június 8.-án nyílik meg a Maradandó maradék című kiállítás az FKSE-ben (Fiatal Képzőművészek Studiója Egyesület), amely networkünk egyik tagjának, Szemző Zsófiának bemutatja munkáit.
„Az agyban párhuzamos idők feldolgozása folyik. Ilyen formán olyan jelenségek is értelmezhetőek, amelyeknél az idő folyását visszafelé érzékeljük.”
/Detlef Linke: Az Agy/
Az elmúlt másfél év végtelenül bizonytalan és ingerszegény állapotában az internet és az online kapcsolattartás mellett a személyes emlékezet jutott a legnagyobb szerephez a túlélés során. A négy fal között jelentéktelenné váló jelent felváltották a múlt önfeledt pillanatai, valamint a jövő rémképei. A lezárások során különböző mértékben, de mindenki számára megtapasztalhatóvá vált az idősíkok rétegzett jelenléte és az a kettősség, meghasonlottság, amely a mindennapi érzékelésünkre és világról alkotott képünkre az enyhítések óta is hatással van.
A Maradandó maradék című kiállítás valós és konstruált terekben, a múlt és a jövő rétegei között ingázik. A kiállított művek egy része a mindennapok mozzanatait, személyes tapasztalásait tárgyi motívumokhoz köthető érzelmi minőségeken és emlékeken keresztül tárja fel. A tárgyak az egyes korok és személyek között közvetítőként működnek, ezáltal a hozzájuk rendelt képzettársítások, érzelmek az egyén számára bármikor előhívhatóak és felidézhetőek. Az ún. autobiografikus memóriára az egyik legismertebb példa Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének azon pontja, amikor a mesélőben a híres francia sütemény, a Madeleine íze gyermekkori emlékeket hoz felszínre. Érdekes, hogy az illat-indukált emlékek kisgyermekkori, főként 10 éves kor előtti időkre datálhatók és sokkal intenzívebben kerülnek újraélésre mint a fotók és szövegek nyomán előhívott emlékképek. Az önkéntelen emlékezés folyamata a körülöttünk lévő tárgyak gondos megválasztásával kontrolálható. Egy tárgy financiális értelemben vett, vagy az adott társadalom által meghatározott értéke másodlagos az emlékezetre gyakorolt hatásmechanizmusával szemben.
A téma a maga összetettségéből kifolyólag egy tágabb kontextusban is vizsgálatra kerül az egyes műveken keresztül. Az emlékezet és az észlelés kapcsán a konstruált valóságtól a déjà vu és a nosztalgia hétköznapi jelenségein keresztül a Bergsoni időfelfogásig (’teremtő idő’) számtalan réteg megjelenítésre kerül.
A téma a maga összetettségéből kifolyólag egy tágabb kontextusban is vizsgálatra kerül az egyes műveken keresztül. Az emlékezet és az észlelés kapcsán a konstruált valóságtól a déjà vu és a nosztalgia hétköznapi jelenségein keresztül a Bergsoni időfelfogásig (’teremtő idő’) számtalan réteg megjelenítésre kerül.
A vírus miatt közel másfél évet csúszó kiállítás mindenkori aktualitását fokozza a világjárvány kollektív tapasztalata, amelyre az emlékezet regiszterein keresztül az egyén-tér-idő viszonyrendszerében a kiállított alkotások indirekt módon reflektálnak. A rendkívüli gyorsasággal alaphelyzetté szilárdult karantén során a tézis, miszerint az állandóság csak látszat és a változás az egyetlen invariáns tényező, az észlelés szintjén teljes mértékben felülírásra került. A Maradandó maradék a folyamatos információáramlás, fluktuáció ellenére egy „fix” pontot kíván a jelenben kijelölni és mindenki számára hozzáférhetővé tenni.
A kiállítást megnyitja: Nagy Gergely, az Artportal főszerkesztője
Megnyitó: 2021. 06. 08. 19:00
2021. 06. 09. – 06. 26.
Kiállítók: Eiter Tamás, Fischer Judit, Gink Sári, Kortmann Járay Katalin, Mendreczky Karina, Mézes Tünde, Molnár Judit Lilla, Murányi Mózes Márton, Szemző Zsófia, Varju Tóth Balázs
Kurátor: Maj Ajna
Grafika: Szemző Zsófia
Külön köszönet: Arndt Bernadett
Támogató: NKA – Nemzeti Kulturális Alap https://nka.hu/
nyitvatartás:
kedd 14:00-18:00
szerda 16:00-20:00
csütörtök 14:00-18:00
péntek 14:00-18:00
szombat 10:00-14:00
kedd 14:00-18:00
szerda 16:00-20:00
csütörtök 14:00-18:00
péntek 14:00-18:00
szombat 10:00-14:00