fotók

A ZSK első szalonja, ahol a network tagjai és barátaik, művészek, kurátorok és művészkevelők összegyűlnek, hogy tanuljanak egymástól, megosszák az aktuális munkájuk részleteit. Nem titkolt szándékunk, hogy ezekkel az eseményekkel lehetőséget teremtsünk a diskurzus mellett az alkotók együttműködéseire is.
A tervek szerint évente 4-5 esemény alatt mutatkoznak be a network tagjai éppen aktuális munkáikkal.

Az első szalon előadója: Farkas Zsófia
ZSIDÓ ÉN/KÉP -- identitás, trauma, önábrázolás
„Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn, és ami a földön van, alant, és ami a vízben
van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket…” (2Mózes 20:4-5., 5Mózes 5:8-9.) -- mondja a Biblia.
A zsidó vallású, vagy zsidó származású képzőművészek mégis ábrázolnak emberalakot és arcot.
Vajon miként mutatják meg ezek a művek a zsidó identitás hagyományait, feszültségeit, sokrétűségét vagy éppen az identitás hiányát? Hogyan ábrázolják önmagukat a huszadik századi zsidó származású művészek, önábrázolásuk milyen módon vall zsidóságukról? Összefügg-e a portré, az emberalak-ábrázolás és az önarckép a zsidó identitás vállalásával (vagy elrejtésével) és tragikumával a huszadik században? Hogyan tudtak érvényesülni a zsidó női művészek az elmúlt két évszázadban, miben különböznek az ő önarcképeik a férfi művészekétől?