fotók

A ZSK második szalonja, ahol a network tagjai és barátaik, művészek, kurátorok és művészkevelők összegyűlnek, hogy tanuljanak egymástól, megosszák az aktuális munkájuk részleteit.
Nem titkolt szándékunk, hogy ezekkel az eseményekkel lehetőséget teremtsünk a diskurzus mellett az alkotók együttműködéseire is.
A tervek szerint évente 4-5 esemény alatt mutatkoznak be a network tagjai éppen aktuális munkáikkal.
A második szalon bemutatkozó alkotója: Cserne Klára
KŐ-KŐ-KŐ - jön a Szombat, gyertek játszani
https://ko-ko-ko.hu

Kétszemélyes kooperatív játék felnőtteknek.
Nincs pontszerzés, nem lehet legyőzni egymást.

A játék menete:
MEGFIGYELÉS - TRÜKKÖZÉS - MESÉLÉS - PIHENÉS.
Gyerekkoromban a Chabad Lubavics által frissen alapított óvodába jártam, ami akkoriban még egy Dohány utcai emeleti lakásban működött. Nem csak hétköznap jártam oda oviba, hanem hétvégén és ünnepnapokon is, ehhez a zsidó közösséghez járt a családunk.
A szombati pihenést roppant szigorúan vették ott az ortodox fejek, nem szabadott a gyerekeknek építőkockázni, se duplózni, mert az építés az munka és ezért tilos.
A felnőttek imádkoztak, énekeltek, olvasták a Tórát.
A gyerekek meg uncsikáztak, kallódtak, színes ceruzákra vágytak.
De rajzolni sem szabad, mert hogy e logika szerint az is munka és ezért tilos.
Ekkor érkezett a közösségbe a kétes vallási hátterű és sok mesekönyvet ismerő kis Klári, aki megtanította a chaszid spanokat hogy kell shabbatkor játszani:
eljött hozzánk a csudálatosan gyönyörű Szombat Királynő, meg aztán a szellemek, a medvék, oroszlánok, tündérek, titkos manók és egyéb ismeretlen pofák, akik között barátságok és üzletek köttettek, konfliktusok robbantak ki, és hát egyáltalán - kitalált történetek bonyolódtak. Ezt az élményt eleveníti föl a Kő-kőkő.
Ez a játék a tilos és a szabad közti átmeneti térben lebeg. Ha ide valósi vagy te is, vagy rég vágysz rá hogy eljuss oda - gyere játszani.

///
(Gyertek velem játszani!)
(Ezt a Kő-kő-kő-játékot magamnak csináltam.)
(És mi lett az eredmény?)
(Elkezdtem visszaemlékezni a két-három éves kori emélkeimre.)
(Nem volt kellemes.)
(De felszabadító, az igen.)
(Ez a játék nem piskóta, nem akármi, nem törökméz.)
(Szétszeded és összerakod magad újra.)
(Persze, csinálj azt, amit akarsz)
(Könnyű azt mondani...)
(Megcsinálni rohadt nehéz, azt észrevettem menet közben.)
(Mégis arra kérlek titeket, hogy csináljátok, tanuljatok meg újra felszabadult, laza kisgyerek módjára lötyögni a világban.)
(Mert szerintem ezen a módon nem csak önmagad bezárt és titkosított gyerek-részeivel találkozhatsz,)
(hanem kivel...?)
(na, kivel?)
(hát, igen....)
(a mindenható világ-teremtő szuperpower isten-anyácskával)
(ahogy én hívni szoktam jobb napjaimon)
(mert a rosszabb napjaimon csak úgy, hogy)
(világ suttyója)
(de még azon se sértődik meg)
(mint kiderült, bármit mondhatok neki, ő tutira megfelelő kő-kő-kő játszó partner, mert bármikor ráér és sose hagy cserben)
(...)
(igen, a saját fölfogásom szerinti, önkényesen bárhogy hívható, játszani is tudó, nem büntetős, nem intézményes, nem parancsolgatós istenről írok nektek ebben a facebook-eventben.)
(Mert ez a játék végülis erre megy ki, hogy megtapasztald:)
(a kapcsolatban-való-benne-lét, a világgal-való-egység élményeit.)
(Ami tulajdonképpen nem más, szerintem, mint az isteni jelenlét.)